A General Press kiadó Romantikus regényeit egyszerűen imádom, amikor egy kis felfrissülésre vágyom. Nagyon szeretem a kosztümös regényeket, ezeken pedig lényegében nem kell túlságosan sokat agyalni, egyszerű de szerethető történetek.
A rĂ©gi korokban lĂ©nyegĂ©ben akkor Ă©rtĂ©l valamit, ha törvĂ©nyes elsĹ‘ szĂĽlött voltál, neked jutott minden Ă©s lĂ©nyegĂ©ben a te jĂłindulatod volt az, ami garantálta a családod többi tagjának kĂ©sĹ‘bbi Ă©letszĂnvonalát, itt sincs máskĂ©ppen, hiszen Lisette Ă©s bátyja, Ă©desapja hiába volt nemes, mĂ©gis egy francia nĹ‘ gyermekei voltak, Ăgy a törvĂ©nyes örökös kisemmizte Ĺ‘ket, apjuk halála után, És mivel a törvĂ©nyes örökös Ă©destestvĂ©re könyörĂĽletet mutatott fĂ©ltestvĂ©rei iránt, Ăgy Ĺ‘t is semmi perc alatt, könnyű szerrel ellehetetlenĂtette, pedig akkor már jogi tanulmányokat folytatott, a fĂ©rfi Ăgy kĂ©nytelen magánnyomozĂł irodát nyitni Ă©vekkel kĂ©sĹ‘bb. Ennek az irodának az ajtaján ront be egy napon Maximilian Cale, aki tajtĂ©kzik a dĂĽhtĹ‘l Ă©s csalással vádolja Lisette testvĂ©rĂ©t. A baj csak az, hogy a nĹ‘ Ă©destestvĂ©re mĂ©g mindig bujdosik nehogy bitĂłfára jusson, fĂ©ltestvĂ©re pedig egy nyomozás miatt ĂŤrországba kĂ©nytelen utazni, Ăgy a nĹ‘t egyedĂĽl hagyják. Lisette azonban váltig állĂtja, hogy testvĂ©rei egyenes, gerinces, törvĂ©nytisztelĹ‘ emberek, Ăgy biztos benne, hogy nem akartak ártani a hercegnek. A nĹ‘ vĂ©gĂĽl meggyĹ‘zi Cale -t, hogy egyĂĽtt prĂłbáljanak meg az ĂĽgy vĂ©gĂ©re járni, hogy igaz -e amit a bátyja állĂt Ă©s a herceg bátyja valĂłban Ă©letben van -e? Azonban jobbnak látják, ha inkognitĂłban utaznak, aminek a fĂ©rfi annyira nem örĂĽl hiszen hercegi ragját elĹ‘szeretettel használta ki, hogy elĹ‘rĂ©bb jusson - nos, lĂ©nyegĂ©ben mindig. Most azonban kĂ©nytelen a nĹ‘re hallgatni, akin egyre többet felejti a pillantását. Azonban a nĹ‘ tudja, hogy egy angol herceg sose szeretne bele, de ha mĂ©g belĂ© is szeretne, soha sem venne el egy francia szĂnĂ©sznĹ‘ Ă©s egy angol grĂłf zabigyerekĂ©t, Ăgy kĂ©ptelensĂ©gnek tartja, hogy Ĺ‘k ketten egy pár lehetnek valaha is - mĂ©gis rohamos sebessĂ©ggel szeret belĂ© a fĂ©rfiba. Eközben Max, ahogy Lisette szĂłlĂtja a fĂ©rfit, retteg a "családi" átoktĂłl, ami lehet Ĺ‘t is sĂşjtja - ez pedig az elmebaj, nem akarja a felesĂ©gt arra kárhoztatni, mint amire beteg apja az anyját, Ăgy Ăşgy hajlandĂł csak nĹ‘sĂĽlni, ha a felesĂ©ge nem szerelmes belĂ©, csak rangot akar tĹ‘le mást nem, Ă©s mikor eljön az idĹ‘ bedugja valami otthonba. Legalábbis ez volt a terve.
Csak aztán jött Lisette.
Források:
1. kép:
https://i.pinimg.com/736x/ad/3a/57/ad3a57105d3b33eaa1da364777637ae5.jpg