🎞️: Splash, splash Love 2015

 Sziasztok!

Forrása

Így a pünkösdi hosszúhétvégére azért dukál egy - egy ajánló, nemde? Olvasok és sorozatozom is rendesen, azonban nem úgy halad egyik sem, ahogy várná az ember, azonban most sikeresen találtam egy kapaszkodjatok meg, két részes, igen kerek két részes koreai történelmi drámát, melynek címe a bejegyzés névadója is, tehát a Splash, splash Love. A sorozat szereposztásán csak pislogok, hogy jaj őt is láttam sorozatban, ő meg tényleg Ahn Hyo Seop? (Őt a Business proposalban láttam és ott természetesen imádtam.) Aztán persze az első gondolatom azt volt, hogy honnan is olyan ismerős a főszereplő férfi, mire leesett, hogy őt meg a Radio romance -ban sikerült megismernem.

Forrása

Az ilyen múltban járós, de a jelenben újra találkozós sorozatokkal az a bajom, hogy hiába erősködik a múltban maradt fél, hogy "újra találkoznak majd", meg, hogy "majd megtalálja újra a szerelmét", azért azt mindenki érzi, hogy igen a jelenben elő lány kap egy "happy end szerűséget", de a múltban maradt személy is megkapja vajon? 

Forrása

Persze azért egy mondattal le is rendezték, hogy "boldog" életet élt, de ezt honnan is tudják? Meg azt is, hogy számos gyermeke született - és?  Szóval, hiába a romantikus komédia, mégis sajnáltam, hogy nem kaptam olyan happy endet, amire számítottam, bár egy tizenkilenc éves csitri, mert a főszereplőnk egy éretlen gyerek még, olyan kalandba keveredik, ahol rájön, hogy hamar fel kell nőnie, hogy életben maradhasson.

Forrása

A történet amúgy egyszerű, de épp ebben rejlik a maga bája. A főszereplő lány, Dan Bi épp a főiskolai felvételire készül, azonban ahogy az lenni szokott a nagy nyomás miatt elege van már mindenből és mindenkiből, mindenhol azt hallja, ennek jól kell sikerülnie, teljesítenie kell, jónak kell lennie, nem ronthat, mert ezen múlik az élete! (Itt azért nagyon durván arcul csapja a laikus nézőt a kemény elvárások hada az ottani fiatalok felé.) Persze, hogy egy 19 éves lánynak tele van már a végén a hőcipője. Így a rettegett matek felmérés előtt, azt kívánja bár eltűnhetne, messzire onnan ahol van - hát így sikerüljön mindenki kívánsága, mert Dan Bi egy "csoda" folytán, ami egy pocsolya személyében jelenik meg. Ennek segítségével pedig visszautazik az időben, egészen a Csoszon koráig. (1392 és 1897 között fennálló egységes, önálló államalakulat volt a Koreai-félszigeten.)

Forrása

Itt találkozik Lee Do -val, az akkori uralkodóval, akinek nagyratörő álmai vannak és nem hisz a mende -mondákban, sem a népi hiedelmekben, amolyan racionális ember, hiszem ha látom alapon működik. Sajnálatos módon épp éve óta húzódó aszály sújtja országát, így kénytelen már bevetni mindent, hogy végre essen, így épp egy sámán eső szertartást tart, amikor megjelenik a szokatlan ruhás, érdekes beszédű Dan Bi. Éppen ezért kapóra jön számára, egy mai világból odapottyant lány, aki simán se perc alatt megoldja a Pitagorasz tételt, míg az ottani tudósoknak napokba tellett.

Forrása

Így a kicsik különc Dan Bi, kénytelen az aszállyal sújtott korban maradni, a palotában a király mellett, akinek matematikai feladatokat tanít, mígnem megérkezik újra az eső, hogy hazatérhessen.

Forrása

Arra azonban sem Dan Bi, sem pedig a fiatal király nem számít, hogy a sok együtt töltött idő alatt szépen lassan a kezdeti fenntartásokat leküzdve, legjobb barátok és bizalmasok, majd szerelmesek lesznek egymásba. Azonban Dan Bi nem maradhat a király mellett a múltban, a férfi pedig többre hivatott, mint, hogy kövesse a lányt a jelenbe - azonban azért vannak olyan romantikus mozzanatai a kedves uralkodónak, hogy olyan írásjeleket alkot, melyet a lány is el tud olvasni - ez pedig a mai használt írásuk.

Forrása

A sorozatban nagy hangsúlyt kap az elején a Dan Bi -re nehezedő nyomás, olyan szinten kényszerítik rájuk, hogy sikeresnek kell lenniük, hogy csak pislogtam, mint hal a szatyorban. Természetes azonban, hogy mindnyájan vagyunk a sikerre, nem? Vágyjuk az elismerést, a "győzelem" érzését, azt az eufóriát, amit ez okoz. A jól végzett munka öröme kárpótol mindenért. Azonban az már egyénfüggő, hogy mennyire jól kezeljük az idáig vezető utat, hogy tudjuk leküzdeni az ezzel járó nyomást, stresszt. Hogyan osztjuk be az időnket és persze, hogy eljutunk -e a sikerhez, hiszen vannak olyan szülők, akiknek irracionális elvárásaik vannak csemetéik felé... így ezek a gyerekek folyamatosan nyomás alatt vannak, hogy telesíteniük kell, azonban ez nem mindig meg. Ahogy a sorozatban is Dan Bi, okos lány, talpraesett és találékony, de a matek nagy mumus neki, ami szerintem a legtöbb diák rémálma, nem? Én is utáltam, a szüleim tudták is, nem is verték a hátam, hogy matekból kell emelt érettségiznem és ezen az irányon kellene tovább mennem, nem. Azonban vannak olyan szülők, lehet a ti köreitekben is mozognak olyanok, akikről tudjuk, hogy ha megszakad akkor sem megy neki jobban, mégis azt várját tőle, hogy sikeres legyen. Néha egy - hogy a példánál maradjunk - matek hármas dolgozatban több, munka van egy diák részéről, mint hinnénk. Lehet, hogy ő azért a hármasért vért izzadt - neki a hármas az ötös. Azonban vannak olyan szülők, akiknek ez sem elég, nem fogadják el, hogy ez csak ennyire megy.

Forrása

"Henry Murray amerikai pszichológus szerint a személyiségünket a szükségleteink, illetve a motivációink a viselkedésünkön keresztül határozzák meg. Egyik ilyen motiváció többek között a teljesítménymotiváció, mely arra ösztönzi az egyént, hogy minél jobban teljesítsen, és sikert érjen el. Ez késztet minket a folyamatos fejlődésre. Ez a szükséglet eltérő mértékben van jelen az emberekben, a gondolkodásunkból és a viselkedésünkből tudhatjuk, hogy bennünk mennyire erős. Optimális mértékű jelenléte egészségesen és felettébb hatékonyan növelheti a teljesítményünket, ám mint minden más az emberek számára, a teljesítési vágy is függőséget okozhat. Ilyenkor beszélhetünk teljesítménykényszerről... , a teljesítménykényszer is úgymond beszűkíti a látómezőt. Ekkor a személy minden energiáját a performanszára, és az ahhoz szükséges munkára összpontosítja, saját értékét a teljesítményétől, eredményeitől teszi függővé. Ez már önmagában is épp elég veszélyes. A teljesítményünket általában a másokhoz viszonyított eredményeink alapján mérjük,

így közvetetten mások eredményei fogják meghatározni számunkra, hogy mennyire vagyunk értékesek."

Forrása