Sziasztok!
Úgy repes a szívem! A mai #ajánlóban egy annyira édes sorozatot hoztam nektek! Már régóta keresek egy ennyire könnyed, laza mégsem klisésen nyálasan cukormázas történetet. Nemrég fejeztem be a tizenkettedik részét (befejező) egy iszonyatosan cuki, romantikus sorozatnak, amit biztosan még vagy ezerszer meg fogok nézni. Semmi bonyolult történet menet, semmi újszerű, mégis elragadóan bájos volt az egész, úgy ahogy volt. A történettel, a szereplőkkel együtt.
# De mit is kell tudnotok a sorozatról?
A sorozat címe: Once Upon A Small Town, azaz Volt egyszer egy kisváros
Legnagyobb sajnálatomra csak 12 részes a minisorozat, pedig még néztem volna egy kicsit tovább is. Egy - egy rész körülbelül 35 perces, szóval hamar nézhető sorozat volt számomra.
# Once Upon A Small Town
Han Ji Yul, egy modern és sikeres szöuli állatklinikán praktizál, fiatal állatorvosként. Egy napon azonban félreérthető telefonhívást kap, melyben érintett egyetlen élő rokona is, a nagyapja. A férfi tehát csapot papot hátrahagyva rohan a kisvárosba, ahol a nagyszülei élnek. Rettegésben tölti az oda vezető - alighanem 4 órás utat, végig telefonon hívja a nagyapját, aki azonban nem válaszol a hívásokra. A kisvárosba érkezve azonban, azonnal bele is botlik Ahn rendőrtisztbe, aki elsőre azt hiszi a férfi be akar törni az idős állatorvos házába, holott szegény Ji Yul csak a nagyapja házába akar bejutni.
Végül a félreértések tisztázása érdekében Ahn Ja Yeong tiszt elkéri a férfi személyiét, ahol azonnal látja kivel is hozta össze újra a sors. Azzal a férfivá érett kisfiúval, aki 15 éve egy napon beszállt egy autóba, ígérve visszatér, a titkos barátjaként mégsem tette. A lány nem akarja elmondani a férfinek, hogy ismerik egymást, hiszen az ifjú állatorvos látszólag nem ismeri fel őt. Han Ji Yul nagyapja keserű tréfát űzött a kis unokájával, hiszen a nagypapának hamar kiderül semmi baja, csak oda akarta csábítani a fiút, a nyárra, míg ő a feleségével részt vesz egy hajóúton.
 |
| Forrása |
Han Ji Yul pedig nem éppen repeső szívvel, de a nyaralás idejére a kisvároskában marad, ahol eleinte nagyon nem érzi magát kellemesen. A sok lakó túlontúl kotnyeles, simán beengedik magukat mások házába, beleütik az orrukat mások dolgába, mindenkinél mindent jobban tudnak és iszonyatosan hangosak. Ji Yul szépen lassan rájön, hogy az élete, amit a nagyvárosban él, csak kívülről tűnik tökéletesnek, hiába veszik körül és lépik át azokat a gondosan általa felállított határokat, mégis szépen lassan belopják magukat a férfi szívébe. Élvezi a munkáját, hiszen most már nem csak elkényeztetett, gazdag gyerekek túl etetett macskáit kell ellátnia, hanem tényleg nagyobb testű állatokat látogat sorra. Látja, hogy nem csak egy kutyához lehet kötődni "hűséges és örök barátként", hanem annál sokkal nagyobb testű állatokhoz is.
A "Kis Doki" szépen lassan levedli hűvös nagyvárosi mivoltát, ezzel párhuzamosan pedig egyre inkább elkezdi érdekelni a kicsit tapadós, mindenhol feltűnő, néha kicsit talán szeles Ahn rendőrtiszt is, akinek a mosolya mögött mélyebb fájdalom lakozik, mint azt ő elsőre gondolta volna.
Egy idős férfinál tett látogatása során pedig rá kell jönnie, hogy ő már korábbról is ismeri a lányt, egyetlen kellemes emléke abból az időszakból.
Természetesen valamilyen szinten érthető, hogy Ji Yul nem éppen kellemes emlékként gondolt vissza az egész ott tartózkodására, hiszen sajnálatos módon a szülei autó balesete miatt kellett a nagyapjánál lennie, a kisvárosban. A rossz emlékeket pedig minél előbb el akarja az ember felejteni, nemde? Az azonban nem tiszta számomra, hogy kinél nevelkedett fel a fiú, ha nem a nagyapjánál? Hol élt és tanult? Hiszen a szülei halálakor még kisiskolás korú, nem egyetemista, hogy magáról tudjon egyedül gondoskodni.
A mindig mosolygós, kedves és segítőkész Ahn rendőrtiszt, akit mindenki fel tud hívni, ha kell neki valami - legyen itt szó elromlott ventilátorról, kiégett égőről, bevásárlásról ... stb...-, ő azonban kit hívhatna fel, ha bajban lenne? A lány kedves mosolya és aranyos természete mögött olyan mély fájdalom lakozik, amit kevesen értenek meg, az édesanyja ugyanis elhagyta őt, a nagyszülei nevelték fel, de sajnos őket is elveszítette. Arról nem szólt a fáma, hol az apja vagy ki ő, arról meg pláne nem, miért lépett le a kedves mama és hol lehet? Szegény lány azonban ilyen kétségek között mégis fontos személye lett a városnak, és mikor meglátja az esőben a gyanús alakot, aki a helyi idős állatorvos háza előtt ólálkodik, azonnal cselekszik, arra azonban a lány sem számított, hogy a férfi nem gazember, csak a régi titkos barátja. Így rendőrtisztünknek szépen lassan fel kell fedeznie mi a különbség a szerelem és a szeretet között?
Rá kell jönnie, hogy tudnia kell néha nem -et is mondani, hiába akar segíteni, hiába akar számítani és fontos lenni. Lehetsz fontos és lényeges akkor is, ha egy kis időt magaddal is törődsz, ha egy kicsit önző vagy. Hiszen nem kell mindig minden szóra ugrani, pláne nem olyanoknak, akik tízből kilencszer kihasználnak csak.
 |
| Forrása |
Azonban van a városkában egy személy, aki annyira nem ujjong amiért új doki érkezett, ez pedig nem más, mint Ahn rendőrtiszt legjobb barátja, Sang Hyun. Aki a városka egyik legismertebb fiatal férfija. Ő a legjobb barátja Ja Yeongnak, de hiába a városka legismertebb fiatal férfija cím, hiába a gyermekkori legjobb barátság, hiába a lány bizalmasa és lelki szemetesládája - a kis dokit leszámítva -, hiába adták már őket össze a városka lakói jóformán, a szív által diktált passzust nem vették figyelembe. A fiú hiába táplál gyengéd érzelmeket, ha Ahn tiszt nem szerelmes belé.
Azt (is) szeretem a koreai sorozatokban, hogy nem játszadoznak feleslegesen az érzelmekkel, mert hiába retteg a lány, hogy a doki fogja magát és a nyár végén úgy húz haza, Szöulba, mint a vadlibák, hiába vallja meg érzelmet a legjobb barátja, mégsem mondd neki igent, nem játszik a fiú érzéseivel, mondván "kedvellek majd kialakul, lesz ez még szerelem is, amikor és ha elmegy a doki". Azonban ami nem tetszett, hogy tudja a lány, mit érez iránta Sang Hyun, mégis neki önti ki a szívét, mikor hiányzik neki a "kis doki". Értem én, hogy nagy barátok maradtak és eddig is megosztottak egymással mindent, de azért na... Kicsit minden egyes alkalommal összefacsarodott a szívem a srácért. Eleinte azt akartam nektek írni, hogy jó lett volna egy olyan rész is, ahol a fiú is rálel a boldogságra és a szerelemre, megtalálja a saját útját, de aztán rájöttem Sang Hyun megtalálta az utat, amit be kell járnia. Kiegyensúlyozott fiatal srác, aki keményen dolgozik az álmaiért és a barackosért, elismerik őt, sikeres. Megvan mindene, majd a szerelem is rátalál.
Úgy, ahogy rátalált a városka rendőrtisztjére és a helyettes orvosra is. Csíptem, hogy Ahn rendőrtiszt rettegett a városi pletykáktól, így titokban akarta tartani a kapcsolatát Han Ji Yullal, ez azonban komolyabb és nehezebb feladatnak bizonyult, mint hitték.
Persze azért a végére a távkapcsolati problémák is megoldódtak, hiszen valamelyikőjüknek engednie kellett. Bevallom elsőre persze logikusnak tűnt, hogy majd az orvos fog, hiszen ott egy praxis, ahol a nagypapája idős és már nem tudja annyira ellátni a feladatokat, mint korábban, azonban én mégis úgy vélekedtem, hogy a lány hagy fel mindennel és megy a nagyvárosba - hát nem lett igazam, de nem bánom.
Kellemes időtöltős volt végignézni a sorozatot és annyira feldobta a hangulatomat! (Erre itt rákerestem a szereplőkre és sokkolt, hogy legtöbbjük 1999 -ben született, uramatyám én valahogy abban voltam, hogy mindegyikőjük legalább annyi idős, mint én, ha nem idősebb erre... #sosem fogom tudni belőni a valódi korukat az ázsiaiaknak.)
 |
| forrása |
Végezetül pedig itt hagyok Nektek egy dal listát, melyek elhangzanak a sorozatban, szerintem botrányosan fülbemászóak - néha azon kapom magam, hogy csak azt dúdolgatom, hogy *missing, missing you*.
További szép napot Neked!
Eda
