Sziasztok!
# Én és az írónő
Te szentséges ég! Ez a könyv, amit alig tudtam letenni, ami a masszívan tartó kialvatlanságom okozza, hogy származhat ugyan attól a nőtől, aki pl. a Tíz apró lélegzetet írta? Abba most inkább nem mennék bele, hogy mennyire nem szerettem azt a könyvet. Abba viszont annál inkább bele fogok, mennyire, de mennyire szerettem ezt a könyvét (aminek azóta már megjelent a második része is).Elsőre le sem esett, hogy egy és ugyan az az írója mindkét könyvnek. Ismerős volt ugyan a K. A.Tucker név, de honnan is... ?
Közben meg, annyira tetszett a leírása a The Simple Wildnak, hogy meg kellett vennem és sikerrel ki is olvastam se perc alatt. Mondhatni.
Remek történet ez, hiszen benne van minden, a felnőtté válásról, barátságról, szerelemről, veszteségről. Gyászról, újrakezdésről, lenyugodásról, kitartásról.
# A könyv hivatalos ajánlója
"A sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű."
Azt nem tudom, Calla helyében én hogyan viselkedtem volna az apámmal, aki több, mint 20 éve nem keresett, de Wren Fletcher szerintem egy szuper szereplő, a maga csendes, magának való módján. Imádtam a kacsás tapétájával és némaságával együtt.
Az is érdekes, hogy hiába szól a könyv Calla és Wren újraegyesítéséről, a férfi alig kap benne szerepet. Néhol feltűnik, megemlítik, néha még beszél is és ennyi. Csak azt veszed észre, hogy már be is lopta magát a szívedbe. Tipikusan, az ott van, nem szól semmit, de ha nincs ott hiányzik karakter. Pontosan ilyenekre van szüksége az olvasónak, szerény véleményem szerint. Nekem nagyon kellett, még akkor is, hogy tudtam, hogy is zárul majd az ő meséje?!
Jonah, akinek még a vezetékneve sem derült ki, homlokegyenest Wren ellentéte volt. Szókimondó, hangos, akaratos, makacs, de mégis annyira szerethető. Megsúgom, az exkatonás történetek mellett nagyon szeretem a perlekedős sztorikar is. Tehát Jonah és Calla szócsatáit kifejezetten imádtam. Johan nem cicózik, rendesen feladja a leckét szegény "városi" lánynak. Nem kíméli, megmondja Callának kerek perec, hogy ő aztán nem esik hanyatt sem a nagyvárosi sikktől, sem pedig a nőtől, attól meg pláne nem, hogy Wren Fletcher lánya - pontosan e miatt nem dobta ki a repülőből, érezze magát megtisztelve!
Számomra a The Simple Wild, mindenképpen újraolvasós, és hiába van második része, szerintem eggyel is kerek, lezárt. Nem hiányzott nekem belőle semmi sem, kaptam egy lezárást - minden téren és valamilyen szinten egy happy endet is, már ami a romantikus énemet illeti.
Kedvenc karakter: Semmi kétség, hogy Bandita az. A legjobb!
Újraolvasós: 100%
Elolvasom -e a folytatását? Hogy a csudába ne tenném?
Megbékéltem -e K. A. Tuckerrel? Maradjunk annyiban megbocsátottam neki a Tíz apró lélegzetet.