📕: Tracy Wolff - Sóvárgás

Sziasztok!

Mondanám, hogy nagy fába vágtam a fejszém, mikor sikeresen kinéztem magamnak egy nagyon híressé tett könyvsorozatot, ez pedig, ahogy már a címből is biztosan rájöttél, nem más, mint Tracy Wolff Sóvárgása.
Nagyon sokat hallottam már róla, rengetegen olvasták előttem, meg még mennyien fogják utánam is. Lényegében úgy lett beharangozva, hogy megérkezett az új Alkonyat!
Nem kifejezetten egy könnyű olvasmány, hiszen több mint 650 oldal! Mindezek mellett egy szépen kialakított könyv, kellemes külső és számomra megnyerő borító, nem túlgondolt, túl díszített és, amiért külön hatalmas ölelés nincs rajta félmeztelen, kockahasat villantó sármos regényhős!

A könyv szerintem (is) tökéletes összemosása a Twilightnak, a Fallennek és talán a Vámpírakadémiának, meg esetleg van benne egy kis Hex Hall is. Erősen gyanakszom rá, hogy a második résszel - amit még nem olvastam- pedig kapni fogunk egy The Vampire Diaries féle rivalizálást a két testvér között, Grace- ért. Hudson gondolom én, kiköpött Damon Salvatore lesz, míg Jaxon egy szebb és jobb változata Stefannak, de ennyire ne is szaladjunk még előre!

Az alaptörténet egy kellemes, nem túl bonyolult, cuki tiniregénynek indul, miszerint főhősünk, Grace a családja elvesztése után, Alaszkába tart, a nagybátyjához, aki történetesen itt igazgató, egy elit iskolában, a Katmere Akadémián. Itt aztán már az első percekben sikeresen bele is botlik Grace az iskola legfurább és természetesen a legsármosabb srácába, Jaxon Vegába, akitől mindenki tart egy kicsit és a fiút ez látszólag teljesen hidegen is hagyja. Persze már az első adandó alkalommal szerepeltetni kell az iskola mókamesterét is, Flintet. Flint és Jaxon tűz és víz, mégis mint tovább olvasva azért ők ketten nem ápoltak pár hónappal ez előttig ennyire rossz viszonyt.

A könyv az elején tetszett, bár voltak benne olyan mondatok, bekezdések mikor azt hittem nem jól értelmezem az adott részt, mert észrevettétek, hogy olvastál, olvastál aztán le volt írva valami, de meg sem történt, amit olvasol csak pocsék a fogalmazás? Akadt nekem pár ilyen rész, hogy vakartam a fejem, hogy akkor most, tessék? Meg a "kedvenc" mondatom benne, ami annyira erőltetetté tette az egész vámpír sztorit, hogy csak na... Grace és a "ne szívd a vérem!" kifejezés, ugyan kérlek!

Úgy tudom ez az első regénye az írónőnek. Hát jó hosszúra sikeredett, annyi szent. Mégsem tudtunk meg belőle jóformán az ég világon semmit sem, azon kívül ki okozta Hudson halálát, de az ok hát elég homályosra sikeredett, nem?
Szinte várható a "nagy fordulat" benne, annyira érezhető az egész történetben.



A Rend tagjainak leírása sem valami erős. A karakterek is még elég rosszal szerepeltetettek, néha úgy éreztem nem tud mit kezdeni a sok emberrel az írónő. Úgy volt vele, legyen benne minél több dögös srác, de nem tudott velük mit csinálni, amit nagyon sajnálok! Semmit sem tudtunk meg a fiúkról, pedig azért haladt a történet ezen a hatszáz plusz oldalon keresztül.
A Rend is ott van, igen. Megemlítettük. Annyit tudunk róla, hogy a tagjai is született vámpírok és ennyi kérem szépen. De akkor több Rend is van? Több tagja is lehet? És persze az örök talány, hogy miért lett ennyire elfuserált a jelenlegi Rend tagok leírása?


Az elejĂ©n Mekhi mĂ©g aránylag rendesen le lett Ă­rva, hogy afroamerikai, göndör hajĂş, mosolygĂłs, vidám Ă©s laza. Ezt mutatta a sok jelenet, mikor Ĺ‘ lett megbĂ­zva azzal, hogy kĂ­sĂ©rje Ă©s ezzel Ăłvja, vĂ©dje Grace -t. Most, hogy visszagondolok, szerintem Ĺ‘ volt az egyik legtöbbet mozgatott Ă©s szerepeltetett Rend tag. 
Kicsit talán olyan szerepet töltött be ő - szerintem - a Rendben, mint az egész akadémián, Flint. Tudjátok, Flint a nem hétköznapi, de annál viccesebb, laza srác, aki azért természetesen nagyon, nagyon és mondtam már, hogy nagyon helyes is?
Bár szerintem ez a kép kicsit megtévesztő, hiszen inkább Flint a hosszú, raszta hajú, nem úgy mint a képen látszik.
Aztán még Rafael -nek is jutott fantázia, miszerint őslakos alaszkai, kreolos bőr, hosszú haj. (Bár a talált fan made képen nem ezt kaptuk vissza.)
Aztán ennyi ezt a sort sajnos már nem sikerĂĽlt befejezni mert csĂłrĂł LiamrĹ‘l annyit tudunk meg, hogy van egy fĂĽlbevalĂłja, Ă©s akkor mĂ©g Ĺ‘ jĂłl járt mert Luca csak annyi, hogy spanyol akcentusa van, mert olyan furán ropogtatja az "r" betűt. Bakker! Aztán szegĂ©ny Byron már csak megemlĂ­tĂ©s szintjĂ©n van ott, amolyan mellĂ©keskĂ©nt. Mintha a homlokára csapott volna az Ă­rĂłnĹ‘, hogy kell mĂ©g egy szexi vámpĂ­rsrác. Ah, legyen egy mĂ©labĂşs ember, mint akirĹ‘l a nevĂ©t kapta. Persze a vĂ©gĂ©n Jaxon rĂ©vĂ©n kapunk mĂ©g annyit, hogy Liam egy tahĂł, bunkĂł szokott lenni, Luca Ă©s a pocsĂ©k randik is megĂ©rnek egy misĂ©t, Byron pedig elvesztette 4 Ă©ve, "Élete párját", Vivienet. Ennyi, kifĂşjt a Rend, de hogy Ĺ‘k amĂşgy mire jĂłk Jaxon elsĹ‘ számĂş testĹ‘rsĂ©gĂ©n kĂ­vĂĽl, azt senki sem tudja. Számomra Ă­gy az elsĹ‘ könyv után mĂ©g az is kĂ©rdĂ©ses, hogy a Rend tagjainak is van valami szuper kĂ©pessĂ©gĂĽk? /Gondolok itt a telekinĂ©zisre, levitáciĂłra ... stb.../ Mert nehogy már csak Jaxon kapjon, mindent!

Flint, pedig olyan amilyen. A barátságos, mosolygós, mindig vidám mókamester, akinek azért folyamatosan voltak olyan húzásai, amik miatt azért meggondolja az ember kell -e neki ilyen barát, mert ugye rá tökéletesen igaz, hogy "minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak?"
Azért azt elég nehéz elhinnem, hogy pár hónapja Flint és Jaxon életre szóló nagy barátok voltak, aztán pár nap alatt ősellenséget lettek, a pontos ok persze majd csak a további részekben lesz még jobban kibontva.

Azonban, egy szó mint száz. Hiába az "Alkonyat 2." meg az "Új Alkonyat" jelzők, én szerettem. Szeretem a misztikus, romantikus, már - már gagyi, klisés, kiszámítható könyveket! Hiába a több száz oldalas szócséplés, ment előre a történet, halad a maga medrében, egyre jobban szereti meg az olvasó a Rend tagjait, Jaxon Vegát és én azért egy kicsit már vártam Hudsont is.

ĂšjraolvasĂłs: Igen.
Egyperces skála: 8,5 / 10
Kedvenc karakter: Liam
Kedvenc jelenet: a Rend tagjai, Jaxonnal karöltve leülnek az ebédlőben Grace mellé.
Legjobban várt karakter: Hudson

És végezetül, a bejegyzésben található képek forrását, ezúttal a képek alatt találod meg. A montázsok pedig saját gyártmányok, a Pixiz oldal közreműködésével készültek el!

Puszi

Eda