📕: Young: Blood Red Road (Vérvörös út - Homokvidék 1. rész)

 "Amiatt, ami volt.

Amiatt, amit elvettek tőlünk.

Amiatt, amit örökre elveszítettünk."

Találkozásom a könyvvel:

Már korábban is szemeztem vele, hála a "kedvcsináló idézeteknek", aztán valahogy mindig elmaradt a beszerzése. Most pedig egy hihetetlen akció keretein belül sikerült lecsapnom rá. Nem feltétlenül célirányosan ezt a könyvet akartam megvenni, de aztán mégiscsak a kosaramban landolt. Upsz.

"Egyperces" véleményem a könyvről:

Sajnos számomra egy picit csalódás a könyv, az elején ott a nagy reklám szöveg, hogy jobb, mint a The Hunger Games - aztán az ember óhatatlanul összehasonlítja a két történetet.

(Az is bizony igaz, hogy "ezer éve" olvastam utoljára a THG -t.)

Tehát ... annyira nem is bánom, hogy nem jelent meg a könyvsorozat többi része magyarul, mert amilyen mazochista tudok lenni, még a végén azt is elolvasnám. (Végtére is a Vámpírnaplókat is bírtam könyvben valameddig a VII. részig.)

Értem én ezt a nagy "girl power" -t, meg azt is, hogy az írónő nagyon akarta, hogy ez ne egy romantikus tingli - tangli dísztópia legyen, de kérem szépen a főszereplő lány, Saba, csetlik - botlik és mindig talpra esik. Bosszantó.

Sosem szerettem azokat a főszereplőket, akik "életükben először" csinálnak valamit, legyen szó a hegymászásról, extrém sportolásról, démonvadászatról, harcról, vagy az íjjal való lövésről, illetve simán a sminkelésről és a magas sarkúban járásról, és már akkor tökéletesek. Mintha csak ezért jött volna a világra!

És persze, sajnos Saba pont egy ilyen lány volt. Számomra egy rettenetesen unszimpatikus főszereplő. Beszélhet itt nekem bárki arról a bizonyos "jellemfejlődésről" vagy inkább érzelmi fejlődésről, amin átmegy, akkor sem csíptem. A gyűlölet, amivel Saba a húga felé fordul számomra bicskanyitogató. Meg ott már nagy a gáz, mikor egy vadidegen csávó jobban törődik a saját húgoddal, mint te magad... (vagy lehet csak azért nem bírok ezen a húg - nővér viszonyon átlépni, mert nekem szuper viszonyom van a saját húgommal.) 

Maga a történet nem lenne rossz, azonban amennyire túl van tolva az egész mikor született Lugh dolog, olyan hamar le is rendezi az írónő. Túl könnyen megy minden, mindig szerencséjük van és persze, szerintem ezt maga az írónő is tudta, mert azért a végén ki kellett írnia a legszimpatikusabb szereplőt.

Szerintem a regény egyik legjobb karaktere a kicsi Emmi, Saba húga. A kicsi lány ezerszer talpraesettebb, mint a nővére. 

Lugh, Saba ikertestvére, aki természetesen a "fény az éjszakában", Saba "jobb és fényes, napos fele" - én teljesen vevő vagyok a giccsre, a nyálas tingli - tanglikra, de itt nem fogott meg.

A srác szerencsére nincs benne annyit a regényben, hogy rettenetesen utáljam, de Saba annyira felmagasztalta, hogy nekem már csak azért is muszáj volt nem kedvelnem.

És a karakter, aki teljesen felesleges volt szerintem ebben a regényben az bizony Nero. Nem tudtam sehová sem tenni, Katnissnek Kökörcsinje (macskája) volt, Sabának meg egy madara (aki simán lehetett volna akár egy ember is).

Jack... igen a jó öreg Jack...

Kellett bele a humora, nem mondom, meg hát számomra a romantikus szál is, mert azért kicsiny lelkem várta a nagy romantikus happy endet, szóval Jack volt talán a második legkedvelhetőbb karakter számomra.

Nagyon rejtélyesre és titokzatosra akarta az írónő, azonban nem jött össze, minden "titka" körülbelül három másodperc alatt derült ki, egy jó barát által. Mindent ki lehetett belőle húzni, egy mondd csak el - féle felszólítással, közben meg azért ott van a kérdőjel a fejemben, hogy igazat mondott?

Több is rejtőzhetett volna ebben a karakterben is.

És, amit bocsánat, AKIT nagyon vártam az bizony DeMalo felbukkanása volt... annyira be lett állítva valami természetfeletti, badass pasasnak, de soha nem volt ott sehol és sohasem csinált semmit sem!

Amikor meg ott volt, akkor meg olyanokat cselekedett, amitől egyszerre leesett az állam, és mosolyogtam, mint egy lökött. 

(Meg aztán ott a kombináló énem, aki folyamatosan azon kattog, hogy sosem volt szerintem közösen említve DeMalo és Nero - komolyan, ha valamelyik könyvben kiderül, hogy a pasas és a madár egy és ugyan az... lottót veszek!!! ;) )

Egyperces skála: 5 / 3

Újraolvasás könyv? : Nem, az elkövetkező 5 évben biztosan nem. (: