SYLVIA DAY
Mr. Frost, a megtört szerető
"– Nem veszel komolyan.
– Teljesen rosszul nézel erre az egészre. – A szorítása
egyre csak erősödik. – Össze vagy törve, és én is. Nem dobjuk el a darabokat, hanem összeillesztjük, és csinálunk valami újat."
Kiadója: Álomgyár könyvkiadó, Budapest
Kiadás éve: 2019
Oldalak száma: 230
Az első kérdésem az volt, mikor befejeztem, hogy: "most akkor mi vaaan?" (Bár, lehet ez azért fordulhatott elő velem, mert rettenetesen untam, és nem nagyon figyeltem magára a történetre már a végén, csak arra, mikor érek már a könyv végére!)
Értette bárki is ezt a könyvet? A "nagy" csavart benne, amit egy mondatban lerendezett az írónő?
Általában szeretem a váltott szemszögű regényeket, itt is érhetőbbé tette volna Garrett verziója az egész könyvet, de csak a végén kaptunk egy fejezetnyit belőle. (Bár kellett nekem az a fejezet, különben kivágom az ablakon az egészet, mert tényleg nem értettem volna a végét.) *mea culpa*
Pedig... Úristen, micsoda sztori lehetett volna! Hány embert ríkathatott volna meg? -Engem biztosan!
Annyi, de annyi lehetőség rejtőzik ebben a sztoriban, ha az ember kicsit kevesebb lepedőgyűrést illetve öntömjénezést ír bele és többet utána néz egy-egy pszichológiai tünetnek. Értem, hogy nem mélylélektani regény, sokkal inkább szórakoztató irodalom, de ez még annak is édes kevés volt.
Adottak a klisés foglalkozások és megszólalások sorozata ebben a könyvben. Sylvia Day regénye ráébresztett, hogy már nem tolják le örök naiv és romantikus énem torkán az ilyen és e fajta sztorikat vagy ezt legalábbis biztosan nem.
Szomorúan nyugtáztam: felnőttem.
Teagan, egyszerűen imádtam a névválasztását az írónőnek! Soha sem hallottam előtte még a Teagan nevet, de annyira, de annyira megtetszett, hogy felkerült a TOP 5 kedvenc női nevem közé!
Az elejétől fogva olyan karakter volt, akiről tudtam nem lesz "a kedvencem", de gyűlölni sem fogom. Teagan nem csak szimplán depressziós volt. Olyan, mintha kupán vágták volna és ráadásul lenne még egy Doki valahol mélyen eltemetve a tudatalattijában. Vagy lehet elrabolták az UFO- k és törölték az emlékeit? *Lehet ő is beállt a kör közepére, mint a Pataki Attila?*
Természetesen gyönyörű, okos és sikeres nő, akinek mindene megvan -látszólag. Tehát a jó nők szentháromsága adott volt doktornőnk esetében. És természetesen csakis ő kellett a szomszéd félisten pasasnak. Senki más. Csak ő.
Garrett Frostot pedig tulajdonképpen azért alkotta meg az írónő, hogy imádja az ember.
Csupa jó, kellemes és szerethető tulajdonságokkal ruházta fel őt, hiszen jó karban lévő, sportos, csinos ámbár laza stílusú, művész a drága.
Imádtam az "ami a szívén az a száján" stílusát. Nem köntörfalazott, kimondta kerek perec mi a stájsz.
Azonban abban elég erősen reménykedtem, hogy vezetéknevéhez hűen kicsit zordabb lesz.
Lehet én tájoltam el magam maximálisan, mert valamiért egy megcsömörlött embert vártam, erre kaptam őt.
(U.i.: Lehet, hogy azért az eltévedésem, mert tízből tizenkétszer a megtört helyett fagyosat olvastam.)
Borító: Talán az egyetlen pozitívum benne. Szép, igényes borító. Letisztult. Végre nem egy félmeztelen pasas villog rajta. A méltányolások a hátulján viszont számomra falsak, mert ennél sokkal mélyebb és lélektanibb könyveket lehet találni. És még talán keresni sem kell!
De, hogy valami pozitív is legyen: imádtam a névválasztást! A Teagan és Garrett név kifejezetten tetszik, nem átlagos mégsem kiolvashatatlan és megjegyezhetetlen.
Kedvenc jelenetem mikor Garrett elmondja Teagannek, hogy nála szebb nőt nem ismer.
Újraolvasós könyv? : Számomra biztosan nem.
Egyperces skála: 5 / 2.5